Eger története

A 16. századig
A város nevének eredete ismeretlen, de valószínűsíthetően az „éger(fa)” elnevezésből származik (a környező területeken még ma is valóban sok égeres található) (– ezen elmélet kritikusai szerint az éger kapcsolat valószínűtlen, más településnevekben is szerepel az Eger kifejezés (például Zalaegerszeg), vagy annak más formája (így Grád, Győr)). A terület a kőkorszak óta lakott, a korai középkorban német, avar és szláv törzsek éltek itt. A magyarok a 10. században foglalták el a területet, és Szent István püspökséget alapított Egerben. Az első, mára elpusztult székesegyház a Várhegyen épült, ez és a köré épült lakóházak képezték a város történelmi magját. Eger ettől az időtől kezdve fontos vallási központ.

A 14.–16. század Eger számára a virágzás időszaka volt. Ekkor kezdett fellendülni a szőlőtermesztés, ami híressé tette a várost. Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt, mikor a reneszánsz kultúra elterjedt Magyarországon, Eger püspökei nagy építkezésekbe kezdtek.

 
Eger a XVI. század végén
MinaretMagyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a vár kevesebb mint 2100 védője (és ebbe beleszámolták a nőket és gyerekeket is) 1552-ben visszaverte a nagy török sereg támadását, amelyet Gárdonyi Géza 200 000-re tesz, természetesen némi túlzással. A későbbi történetírás is 80 000 fősnek írja le a török sereget. A mai történeti kutatások szerint az ostromlók kb. 35-40 000 katonát számolhattak mindössze. Az ostrom története leginkább Gárdonyi Egri csillagok című népszerű regényéből ismert a mai olvasók számára.

 
Eger
Középkori katedrális romjai a várban1596-ban a török újra ostrom alá vette Egert. Néhány hét múltán – elsősorban azért, mert III. Miksa osztrák főherceg, bár hadseregével a közelben táborozott, mégsem volt hajlandó a védők segítségére vonulni – sikerült is elfoglalnia.

 17─18. század
1687. december 17-ig maradt a vár török uralom alatt.

A város sok szép barokk és copf stílusú épülete, köztük a (klasszicista) Bazilika, az érseki palota, a megyeháza, a Líceum (mai Eszterházy Károly Főiskola A épület) és számos templom. A korábbi mecsetekből is keresztény templom lett.

 19─21. század
A 19. század katasztrófákkal indult: 1800-ban a belváros fele tűzvészben pusztult el, 1801-ben pedig a vár déli fala omlott le, megrongálva több lakóházat. Eger 1804-ben lett érseki székhely. A városi polgárság szabadulni szeretett volna az egyházi fennhatóság alól és kérvényt nyújtott be a parlamentnek, hogy nyilvánítsák Egert szabad királyi várossá, de nem jártak sikerrel. 1827-ben a belváros nagy része újra leégett, négy évvel később pedig több mint 200 embert vitt el a kolerajárvány.

Eger lakói aktívan részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Bár a forradalmat leverték a Habsburgok, a régi feudális rendszert már nem lehetett visszaállítani, és 1854-ben az érsek lemondott földesúri jogáról a város javára. Sajnos a vasúthálózat addigra már kiépült, és Eger kimaradt a Miskolcot és Budapestet összekötő vasúti fővonalból, a csomópont szerepét Füzesabony kapta. Ez a mai napig kihat a város megközelíthetőségére.

Az 1878. augusztus 30-án és 31-én pusztító árvíz vízszintjét 17 tábla jelezte városszerte; ezek többsége ma is látható. Az áradás egy hatalmas bükki felhőszakadás nyomán zúdult a városra, amelynek következtében a települést átszelő Eger-patak is kilépett a medréből. A katasztrófa következményeként 10 ember lelte halálát, 35 ház összedőlt, 136 épület súlyosan megrongálódott, és háziállatok százai fulladtak vízbe. A legsúlyosabb károk a belvárost érték, ahol 4,63 méter és 1,5 méter közötti volt a víz magassága.

Az első világháború után lassan indult újra a gazdasági élet, 1925-től újra megkezdődtek a nagy építkezések, és az Egri csillagok népszerűsége ösztönzőleg hatott a vár régészeti ásatásainak megkezdésére is. A második világháború sem múlt el nyom nélkül, 1944 őszén a visszavonuló német csapatok nagy pusztítást végeztek: részben leszerelték a gyárakat, üzemeket, elhajtották az állatokat, megrongálták a vasútállomás épületét és felrobbantották az Eger-patak valamennyi hídját. A szovjet csapatok rövid közelharc után november 30-án vonultak be a városba. December 12-én német repülők bombázták és gépfegyverrel lőtték a város belterületét, ennek következtében 20 ház összedőlt, 33 ember meghalt, 87 pedig megsebesült.

 
Dobó térA második világháború utáni időszakban jelentős számú épületet emeltek városszerte. A 70-es évektől kezdve egymás után nőttek ki a földből a mai Felsőváros, a Maklári és Hatvani Hóstya, valamint Lajosváros panelházai. Még a Belvárost sem hagyta érintetlenül az új építészeti stílus: megépült a nagy Dobó téri áruház és új (azóta ismét átépített) külsőt kapott a Gárdonyi Színház is. A 80-as évekre elkészült a 25-ös főút Belvárost elkerülő szakasza, így a Széchenyi út déli szakaszáról, valamint a Belváros szinte valamennyi utcájából kitiltották a közforgalmat. (Egykor a Dobó szobor környékén még helyi járatok is közlekedtek.)

Az 1990-es évektől új, azóta is nagyjából folyamatos lendületű építkezések kezdődtek, elsősorban a külvárosokban. A Felnémet-Pásztorvölgyi, a Napsugár utcai lakópark, később a Kertész út déli részén kezdődött építkezések felfrissítették a várost. Több nagy volumenű építkezés is zajlott: a Makovecz Imre által tervezett Bitskey Aladár Uszoda, illetve a Felnémet és Eger között épült bevásárlónegyed számos nagy áruházzal. Elkészült a déli elkerülő út, amellyel párhuzamosan sokat fejlődött az Egri Ipari Park is. 2008 márciusában Egert is betetőzte a plázahullám, megnyitotta kapuit Észak-Magyarország egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, az Agria Park.

Eger napjainkban népszerű, nemzetközileg ismert turistacélpont.